A korai stádiumú emlődaganatok egyes altípusainál hasznos támpontot jelenthet a Magyarországon már elérhető OncotypeDX teszt, amely a sebészi beavatkozást követően fontos információt nyújt a terápiás stratégiát felállító orvosoknak. Az alábbiakban egy 49 éves, emlőrákkal diagnosztizált hölgy számol be arról, hogy mit jelentett számára ennek a vizsgálatnak az eredménye.
A történetem ez év elején kezdődött, amikor a megismételt mammográfiás vizsgálat két centiméter nagyságú daganatot, és annak a környékén ún. mikromeszesedést mutatott ki a bal mellemben. Márciusban biopsziára (szövetminta kinyerésére) is sor került. Ezt követően fordultam a lakhelyem szerint illetékes vidéki kórház onkológus szakorvosához, aki a leleteim láttán máris felvázolta a kezelésem menetrendjét: hat kemoterápia, műtét, huszonöt sugárkezelés, végül hormonterápia öt éven keresztül. Meglepődtem azon, hogy a műtétet megelőzően kemoterápiával indítanák a kezelést, meg is kérdeztem a doktor urat, miért van erre szükség. Azt felelte, hogy a kemoterápia összezsugorítja a daganatot, illetve ha előfordulnak kósza beteg sejtek a szervezetemben, azokat is elpusztítja. Úgy döntöttem, hogy másik szakorvos véleményét is kikérem.
Az Országos Onkológiai Intézetben találtam rá arra az onkológus sebészre, aki a leleteket látva először a műtétet javasolta, és a szövettani eredmény függvényében helyezte kilátásba az esetleges kemoterápiát. Úgy vélte, nem biztos, hogy ez utóbbira szükség lesz. Ezt a megoldást elfogadva áprilisban túlestem a műtéten. Az Emlőrák Therápiás Bizottság úgynevezett OnkotypeDX teszt elvégzését javasolta, amely a tumorból kivett mintából 21 gént megvizsgálva prognosztizálja a daganat kiújulásának esélyét, és a kemoterápia várható hasznát a betegség tekintetében. A teszt elvégzésének orvosi előfeltételei vannak, amelyek közül kettőnek meg is feleltem (korai – távoli áttéttől mentes, hormonreceptor pozitív, invazív emlőrák), az egyik kritérium teljesítéséhez azonban el kellett végezni egy bizonyos vizsgálatot (HER2 receptor meghatározás). Miután ennek eredménye negatív lett, az onkológusom megigényelte az említett tesztet, amelyet az Egyesült Államokban végeznek el, de az ún. „Onkoteam” javaslata alapján a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő fedezi a költségeit. Mivel a műtét és az első terápiás kezelés között maximum tizenkét hét telhet el, igencsak az idő szorításában voltam. A vizsgálattal foglalkozó cég nagyon segítőkész volt és mindent megtett annak érdekében, hogy a leletem a lehető leghamarabb elérhető legyen, segítve a terápiás döntést.
A teszt igen alacsony, 9-es pontértéket (Recurrance Score) mutatott ki a daganatomban, ami azt jelentette számomra, hogy a kemoterápia nem csökkenti a betegség kiújulási valószínűségét. Ennek a biztos információnak a tudatában az orvosaim nem javasolták a kemoterápiát, így végre belevághattam a sugárterápiába. További jó hír volt, hogy nem az eredetileg prognosztizált 25, hanem 19 besugárzást írtak ki számomra, amin már túl is jutottam.
Visszatekintve a történtekre, a diagnózis sokkja után az OnkotypeDX teszt reményt, majd biztos információt adott, hogy talán elkerülhetem a kemoterápiát és annak mellékhatásait. A várakozás idegtépő volt, de megérte, mert az orvosaim és én magam is megbizonyosodhattunk arról, hogy esetemben nem használna a kemoterápia. Azt tanácsolom a betegtársaimnak is, hogy bízzanak az orvosaikban és informálódjanak a lehetőségeik iránt, legyenek tájékozottak.”
(X)
hirdetés
