Mire szolgálnak a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok, és azok eredményei hogyan segítik elő a daganatos betegek hatékony kezelését? Erről kérdeztük Dr. Peták István kutatóorvost, az Oncompass Medicine Diagnosztikai és Információs Központ tudományos igazgatóját.

Miért lehet szükség molekuláris diagnosztikai vizsgálatokra a daganatos betegségek kezeléséhez?

Az onkológia és a rákkutatás új korszakba lépett, amikor a legjobb személyre szabott kezelés megválasztásához fel tudjuk használni azt az információt, hogy milyen génhiba okozta a daganatot. Sikerült megállapítani, hogy – jelen tudásunk szerint – 609 olyan génünk van, amelynek a hibája daganat kialakulásához vezethet. Bizonyos gének olyan fehérjéket kódolnak, amelyek receptorként és jeltovábbítóként működnek, azaz fogják a szervezet üzeneteit. A sejtek születése és halála egész életünk során dinamikusan szabályozott folyamat, s ha az ebben szerepet játszó szabályozó gének közül valamelyik meghibásodik, annak az lehet a következménye, hogy valamely sejtünk fékeveszett módon osztódni kezd. A legújabb célzott gyógyszerek éppen azt a génhibát kapcsolják ki, amely miatt elkezdődött a sejtburjánzás. Mindemellett látni kell azt is, hogy egy célzott gyógyszer, amely a daganatot kiváltó génre hat, csak abban az esetben lesz hatékony, ha a beteg daganatában pontosan az a konkrét génhiba található meg. Azon betegek számára, akiknek másfajta génhibájuk van, az adott gyógyszer hatástalan lesz.

Igaz, hogy a mellrákra való hajlam örökölhető?

A daganatokat okozó génhibák nagy része életünk során keletkezik, és mindössze egytizedük örökletes. Ebből következik, hogy az emberi daganatok is csupán 10 százalékban örökletesek. A mellrák öröklődő típusaiban leggyakrabban a BRCA1 és a BRCA2 gén hibája van jelen. Ennek a génnek éppen az lenne feladata, hogy kijavítsa a spontán keletkező génhibákat. Ha valaki úgy születik, hogy ez a génje hibás, akkor az emlőmirigy-sejtjei védtelenné válnak az új génhibákkal szemben, és már fiatal korban kialakulhat nála a daganat. Ezért ha a családban ismétlődően előfordult a betegség, genetikai tanácsadás keretében érdemes molekuláris diagnosztikai vizsgálatot végeztetni. Annak a személynek, aki ilyen génhibát hordoz, minél hamarabb személyre szabott szűrőprogramban célszerű részt vennie, illetve választhatja a profilaktikus, tervezett műtétet is. Azon emlődaganatos betegek számára, akik ezt a génhibát hordozzák, már rendelkezésre áll egy személyre szabottan alkalmazható célzott gyógyszer, illetve esetükben az is felmerülhet, hogy a daganat sebészi eltávolítása kiterjesztettebb módon történjen.

Milyen egyéb génhibák okozhatnak emlőrákot?

A génhibák másik csoportja általában azokban a génekben keletkezik életünk során, amelyek a sejtek osztódását szabályozzák. Az emlődaganat kialakulásához sok esetben az ösztrogénreceptor túlműködése vezet, ami hormonterápiával – a hormontermelés leállításával, illetve a hormon receptorhoz való bekötődésének gátlásával – kezelhető. Bizonyos esetekben a sejtnövekedést szabályozó HER2 gén felsokszorozódása lehet a rák kialakulásának oka. A HER2-pozitív tumorok jól reagálnak a célzott kezelésre, amelynek ma már többféle törzskönyvezett formája áll rendelkezésre. Azt is tudjuk már, hogy a HER2-pozitív esetek 1-2 százalékában hagyományos módszerekkel ki sem mutatható, kis mutációk is előfordulhatnak. Léteznek olyan emlőtumorok, amelyekben sem az ösztrogén, sem a progeszteron receptorai, sem pedig a HER2-fehérje nincsen jelen. Az ún. tripla negatív emlőrák emiatt nem kezelhető sem a hormonreceptort gátló gyógyszerekkel, sem HER2-ellenes terápiával. Részletes molekuláris vizsgálattal sok esetben ma már meg tudjuk találni, hogy melyik gén hibája okozta a sejtnövekedést a tripla negatív emlőrákokban. Igen gyakori például PIK3CA-kináz mutációja, illetve az FGFR gén megsokszorozódása, melynek esetén reményt jelenthet az ezekre fejlesztett, illetve fejlesztés alatt álló gátló szerek alkalmazása.

hirdetés

Hogyan zajlik a kivizsgálás a gyakorlatban?

A sokgénes vizsgálatok jelentős informatikai és dinamikus döntéstámogatást igényelnek annak érdekében, hogy az eredmények a klinikai gyakorlatban hasznosuljanak. Ezt az eljárást precíziós onkológiának nevezzük. Lényege, hogy az onkoteam nem csak egy-egy gén, hanem a daganat részletes molekuláris profilja alapján szerzett információt is figyelembe veszi a terápiás javaslat kialakításában. A vizsgálatot olyan szövettani mintából végezzük el, amelyet patológiai vizsgálat céljára már kivettek. Ezt követően egy speciális – molekuláris biológus és genetikus szakemberekből álló – szakértői csoport kielemzi az eredményt. Az analízist egy általunk kifejlesztett, szabadalmaztatás alatt álló speciális orvosi szoftver segítségével végezzük, majd a kapott eredményt megbeszéljük a kezelőorvossal és az onkoteammel. Ez egy nagyon összetett folyamat, amelynek az a célja, hogy molekuláris orvosi döntéstámogatást nyújtsunk a személyre szabott kezelésekhez minden terápiás vonalban. Törekedni kell arra, hogy a beteg minél hamarabb, még akkor megkapja a célzott terápiát, amikor nem alakult ki sok mutáció, ami rezisztenciát okozhat az egy célpontra ható gyógyszerekkel szemben. Abban az esetben ugyanis, amikor már több mutáció van jelen, a kombinált kezelések lehetnek csak hatékonyak.

Várható-e újfajta mellrákellenes terápiák megjelenése?

Az onkológia abban az irányban halad, ahol már kevésbé számít, hogy mely szervet érinti a daganat. Mindinkább a molekuláris okok kimutatására törekszünk, és azokhoz keresünk terápiát. Ez azt jelenti, hogy az emlődaganatos betegek is egyre inkább kaphatnak olyan gyógyszert, amelyiket eredetileg egy másik daganattípusra fejlesztettek ki. Mind újabb célzott gyógyszerek kerülnek törzskönyvezésre, amit jól mutat, hogy csak a tavalyi évben 14 új célzott és immunterápiát hoztak forgalomba. Érdemes folyamatosan tájékozódni arról is, hogy aktuálisan milyen klinikai vizsgálat zajlik, mivel az ilyen vizsgálatban való részvétellel a betegek még a bevezetés előtti időszakban hozzájuthatnak a legmodernebb gyógymódokhoz.

(X)